*
Kértem Istent!
... ...
Kértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el,
hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás
mellékterméke, nem kapni, megszerezni kell.
Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.
Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,
de Ő azt mondta: nem.
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.
Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom,
de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.
Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni,
úgy, ahogyan Ő szeret engem.
Erre azt felelte: látom már kezded érteni.
Kértem erőt...
És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem bölcsességet...
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.
Kértem bátorságot,
És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.
Kértem adjon szeretetet...
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kértem kegyelmet...
És Isten adott lehetőségeket.
Semmit sem kaptam, amit akartam
és mégis megkaptam mindent, amire szükségem volt.
*
Ady Endre: Az élet
Az élet a zsibárusok világa,
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!...
Raktárra hordják mindenik portékát,
Eladó minden, hogyha van vevő:
Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,
Rajongás, hit, eszmény és szerető.
Aki bolond, holmiját olcsón adja,
Az okos mindig többet nyer vele,
A jelszó: egymást túl kell licitálni,
Ádáz versennyel egymást verve le!
A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét.
Akad vevő rá, egymást licitálja,
Hogy a holmit atomként szedje szét.
Folyik a vásár harsogó zsivajban,
Az egyik kínál, másik meg veszen,
Csak néhol egy-egy végképpen kiárult,
Kifosztott lélek zokog csendesen.
Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,
Bolondok bizton, balgák szerfelett,
Eddig az ő példájukat követtem,
Ezután én is másképpen teszek,
Lelkem, szívem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen...
...De nincs erőm ily nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem!...
*
Áhítatok
VIRÁGVASÁRNAP
Virágvasárnap környékén már ráhangolódunk a húsvétra. Kinyitjuk a Bibliát, s talán a sok virágvasárnap környéki történetből is elolvasunk egy néhányat. Ha egybe olvassuk el ezeket és a hátteret is megnézzük, akkor rájövünk, hogy az a kor nagyon hasonlít a maihoz. Lehet, hogy már nem szamárháton, hanem terepjárón jár az átlag zsidó, és lehet, hogy autópálya vezet Jeruzsálembe, de az emberek alapvetően nem változtak.
Júdás már készül elárulni pénzért még Jézust is. Pilátus féltékeny a poziciójára, ezért összefog az eddigi ellenséggel, Heródessel és Kajafással. Megvesztegetik a katonákat, hogy fogják el, őrizzék Jézust, még a temetés után is. Kajafás, a vallási vezető megzsarolja a világi vezetőt, Pilátust, hogy nem támogatja a politikában, ha nem ítéli el Jézust. A zsidók hamis tanúkat fizetnek le, hogy majd Jézust vádolják. A templom csendjét pedig árusok és pénzváltók zaja teszi tönkre. Eladó még a lélek csendje is.
Korrupció, hatalomféltés, hamis tanúk, pénzért mindent meg lehet venni, eladó még az édesanya is...
Ugye milyen ismerős? Mintha ma lenne.
Ezt a helyzetet használják ki a szekták, hogy riogassanak: Jön a világ vége!!!! Milyen olcsó megoldás: hírdetik, minden megoldódik, nem kell semmin változtatni, úgyis mindegy, mert itt a világ vége. Pedig régen sem volt másképp. A kérdés inkább az, hogy, ők vagy akár mi mit teszünk azért, hogy ez a helyzet változzon? Mit teszel te, hogy ez a világ egy kicsit jobb legyen? Hogy kevesebb legyen a válás, vagy akár a pénz hatalma.
Nézzük meg a Bibliai történetet a másik oldalról. Jeruzsálem felé érkezik egy kis csoport. Néhány vékony fiatalember, akiket egy egyszerű ember vezet egy szamár hátán. Ő Jézus, aki a tanítványaival együtt csendben vonul Jeruzsálem felé. Szeretet és békesség van benne. Nem haragszik senkire, ő a szeretetet képviseli. Mutatja: lehet így is. Lehet szeretettel, csendben vonulni. Lehet békességre igyekezni, lehet megbocsátani. Lehet korrupció és hamis tanú nélkül is előre jutni. Lehet másképp is, mint a világ diktálja.
Eltelt közben majd 2000 év, az emberek nem változtak, de érdekes módon e kis tanítványi közösség híre és példája megmaradt. Jézus ma is sokaknak példaképe. A többiek, akik a gonoszságot tették, ma már nem léteznek. Vasárnap úgy mondtam ezt: Jézus és a tanításai túlélnek éveket, évszázadokat, rendszereket, mint a telet, gyomot túléli a virág, ami tavasszal kibújik a virág a földből.
Megfigyelted, hogy mindig virágvasárnap a legszebbek a tavaszi virágok?
EGYÜTT AZ ÚJ ÉVBEN
Amikor kidobjuk a 2010.-es naptárt, lényegében egy egész esztendőt zárunk le. Vége, jöhet egy másik. Aztán jönnek sorban a gondolatok: vajon milyen lesz, mit fog tartogatni nekünk? Jobb vagy rosszabb lesz?
Keresik a kapaszkodókat, ilyenkor horoszkópot meg miegyebet olvasnak sokan. Pedig lenne egy sokkal jobb megoldás a jövőnk biztosítására. Én a Biblia fellapozását javasolnám.
Vannak benne igazán emberi történetek. Van benne egy család, akik együtt ünnepelnek. Felmennek Jeruzsálembe, 3 napot gyalogolva. Elkezdődik az ünnep és a család együtt van, nem veszekednek, nem itták le magukat, nem a bevásárláson aggódtak. Egyszerűen csak együtt ünnepeltek. József, Mária és a gyermek Jézus példáját kövessük mi is. A következő ünnep szóljon arról, hogy együtt. Elnézve a templomba járókat sokszor látom, hogy az emberek nagytöbbsége nem jön együtt szeretteivel. Vagy mert távolba került a gyermek, vagy mert özvegy, vagy leginkább az a a baj, hogy nem indulnak el együtt sehová. Ebben az évben fedezzük fel újra mit jelent az, hogy együtt lenni szeretteinkkel. Már az ünnepek elteltek, de a következő szebb lesz, ha együtt ünnepeltek.
Mária és családja hazafelé tart a templomból. Gyalog mennek egy napig amikor észreveszik, hogy a 12 éves Jézus nincs ott velük. Elvesztették. Eleinte azt hitték, ott játszik a többi gyermekkel. Aztán visszamentek egészen a templomig és ott megtalálták.
Sokszor gondolkodunk azon, miért van annyi ideges, nyugtalan ember, miért van annyi gonoszság, irígység, rosszindulat. Talán azért mert mi is otthagytuk őt a templomban. Életünk megváltóját, gondviselőjét, a mindennepi társat, vagyis Jézust mi is otthagyjuk a templomban. Ünnepek után visszarohanunk a mindennapokba és csodálkozunk hogy kezdődik minden előlről. Menjünk vissza mi is azon az úton, amelyiken elvesztettük a hitünket, a kapcsolatunkat Jézussal. Keressük meg azt a pontot, amikor még megvolt a jó kapcsolat vele, és kezdjük el újra. Szívből kívánom, hogy ebben az évben újra helyre álljon a jó kapcsolat közted és Jézus között, hogy legyen egy békés, áldott éved, amikor érzed, tudod ott van veled a legnagyobb segítség, a legjobb barát, a gondviselő, Jézus Krisztus. (Lukács 2, 41-57)/2011.01.04./
ADVENTI MELEGSÉG
Advent idejében sok ember szívében felfokozódik a várakozás. Egész évben mindenki fut, dolgozik. Sok a tennivaló, sok a munka. A gazdák a földeken dolgoznak szinte egész évben, a kőműves már télen is azon igyekszik, hogy befejezze a vállalt munkát. Aki tanít, szomorúan nézi, hogy szinte még az ünnepen is kell menjen az iskolába. Akinek más szolgálata van, aggódva nézi a politika és a gazdaság alakulását: Mi lesz velünk, a falunkkal, családunkkal. S miközben ezen aggódnak, szomorúan sóhajtva másnap újra dolgozni mennek, akkor is, ha az állam éhbérre elegendő fizetéssel "jutalmazza" őket. A nyugdíjas, akárcsak a szegény napszámos, a mindennapiért küzd.
Adventkor az emeber szeretné ezeket félretenni, szeretne behúzódni a meleg szobába, egy kicsit lazítani, öltöny helyett egy meleg pulcsiba öltözni és csak egyszerűen együtt lenni a családdal. A közelgő karácsony fényében érezzük, hogy kell egy kis melegség. Nem véletlenül fogalmaz így a költő, József Attila: "Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegedjenek az emberek!"
Isten éppen ezt készíti el számunkra ilyenkor, advent idején. Ő másfajta melegséget akar: Nem a testet, hanem a lelket akarja felmelegíteni, hogy a lélek se dideregjen e hideg világban. Ad egy hosszabb időt a karácsony előtt, amikor magaddal és Istennel törődhetsz. Amikor végiggondolod életedet, hitedet, szeretteidhez való viszonyodat.
Kell neked az advent. Isten szól benne és hív, hogy keresd, várd őt. Keresd őt, hogy ne légy magányos, elkeseredett, közömbös, ne menekülj saját magad elől. Isten azt ígéri, hogy nem hagy minket egyedül. "Nem hagylak titteket árvákul"- mondja Jézus, majd hozzáteszi: "az én békességemet adom néktek".
Ezt a békességhozó Jézus Krisztust várjuk mi adventben. Jézust, aki megőriz a bűntől, a kísértéstől, aki megtartja a tisztaságodat. Ő az, akire rábízhatod családodat, házastársadat, gyermekeidet. Ő mondja: "Ime én tiveletek vagyok minden napon a világ végéig."
Ő hívja a megfáradtat, a nyugdíjast, a depresszióst, a fásultat, az életuntat: "Jöjjetek énhozzám, mindnyája, aki megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én nyugalmat adok néktek..."
Ő vigyázz a gyermekeidre, bárhol is éljenek. Barátaidat, munkatársaidat ő áldja meg.
Ezt a Jézust várjuk adventben. Róla írja Ézsaiás: "Az Úr Isten lelke van énrajtam, azért mert felkent engem az Úr, hogy a szegényeknek az örömet mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívüeket, hogy hírdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást, hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét,... és megvigasztaljak minden gyászolót..." (Ésa. 61, 1-2.)
/2010. Advent 1. vasárnapja/
+++
TÖVIS
Mostanában többször beszélgetünk Dobrán a földekről, telepítésekről, megöregedő gazdákról. Az idősek keserűen mondják: nem terem már a föld semmit. Csak tövis és bogáncs nő. Modern "vallási csoportok" ujjal mutogatnak az elgazosodott földekre: nő a tövis, jön a világvége!!! Megkérdeztem az egyik világvégevárót, hogy hol van ez megírva? A Bibliában, jött a válasz. Na ezt megnézem, válaszoltam.
Meg is néztem. A tövis nem a végső idők jele, nem a világvégének a jelképe.
Jelkép ugyan, de másnak. Már a teremtés után megjelent. Szomorú jelképe lett a bűnnek és az emberi nyomorúságnak. A világ teremtése után Isten az Édenkertet ültette, és oda "költözött" az ember. Mindenük megvolt, csak őrizni és művelni kellett. Semmire se volt gondjuk.
Jött azonban az ördög, aki rávette az embert: azt tegye, ami tilos. Az ember erre hallgatott. Az Édenkert helyett a sivatagot választotta, a virág helyett a tövist. A gyümölcs helyett a föld elkezdett töviset és bogáncsot teremni.
De Isten nem hagyta el őket. Csak kiűzte a kényelmes jólétből a sivatagi keserves munkába. Lesz kenyér, de verítékkel szerzi. Lesz föld, de töviset terem. A tövis tehát a bűn jele. A te bűnödé is. Nem a világ végét jelenti, csak emlékeztet, hogy ha áldást akarsz, térj Istenhez.
Egy másik értelme is van: a tövis Krisztus fejét tette véressé. Ez pedig a megváltást jelképezi. Krisztus a mi bűneinkért szenvedett, hogy minket az új Édenkertbe, a mennybe eljuttasson.
Hát tekints másképp a tövisre... /2010.06.03./
Taníts minket imádkozni...
Ezt kéri Jézutól az egyik tanítványa. (Lukács 1,1.) Pedig mindig ott volt mellette, hallhatta, tanulhatott tőle. De mégis látva és tapasztalva a hitét a tanítvány rájön: még sok a tanulnivaló. Te, aki olvasod ezeket a sorokat, vajon minden rendben az imádságoddal? Imádkozol legalább néha?
Mi az imádság? Egy kis lelki csendesség, amikor megáll az idő, amikor beszélgetsz Istennel, amikor őszintén elmondod Neki, ami bánt, vagy aminek örülsz. Ezt az időt az Úr sokszorosan visszaadja. Modern szóval talán meditálásnak is lehetne nevezni.
Milyen a nem jó imádság? Amit el sem mondasz, az amelyiket valaki ellen mondasz, amelyikben rosszat kérsz. Az eldarált "miatyánk", az elmorgott "hiszekegy", s az, amelyikbe belealszol. Azt te is unod.
Milyen a jó imádság? Egyszerű, őszinte, lényegre törő. Olyan, mint az az ima, amit válaszul mond el Jézus az érdeklődő tanítványnak. Ezt az imát nevezzük "miatyánknak". Elmorogjuk, mint a buddhista imamalom, pedig olyan szép. És tökéletes. A kezdetén nem egy idegen istent szólít meg, hanem egy mennyei atyát. Elmondja a kérését, de érzi, hogy bűnei is vannak. Miképpen mi is megbocsátunk... De ő nem így bocsát meg, mert akkor nekünk jaj lenne. Aztán benne van az a ritkán használt szavunk is, hogy: köszönöm. Ma már alig emlékszünk erre a régi szóra.
Uram, taníts minket imádkozni: legyen az imádságunkban:
- bizalom Istenben, köszönet az eddigi segítségekért, kérések, s hit, hogy ott fenn van Aki meghallgatja.
Próbáld ki, ha nem megy, akkor mond el a Jézustól tanult imádságot: Mi Atyánk....
Pünkösd bűnbánati hete
Jn. 3, 1-5 és Ap. csel. 19, 2
"Felel Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába."Jn. 3,5
"Monda nekik: Vajon vettetek-e Szent Lelket, minekutána hívőkké lettetetk? Azok pedig mondának neki: Sőt még azt sem hallottuk, hogy ha van-e Szent Lélek" Ap. csel
Pünkösd közeledik, mely a Szent Lélek kitöltetésének ünnepe. Jézus nagy hangsúlyt helyez a Nikodémussal való beszélgetésében a lélektől való újjászületésre. De vajon tudjuk-e ki a Szent Lélek? Éreztük-e az Ő munkáját életünkben?
Az Apostolok cselekedeiről írt könyvben található a másik Ige, amelyet vizsgálat alá szeretném, ha vennénk, Pál Efézusban szembesül vele, hogy az emberek sorra keresztelkednek, de még nem is hallottak a Szent Lélek munkájáról.
Jézus azt mondja, hogy az örök életbe való belépés feltétele a keresztség és a Lélektől való születés.
Ezen a bűnbánati héten, az ünnepen, keressük a Szent Lélek munkáját. Hogyan mutatkozik meg az életünkben? Ismerjük-e a Szent Lelket? Ki a Szent Lélek?
A Szent Lélek Isten Lelke, akit maga helyett elküldött, a Vigasztaló, aki mindig velünk van. Hogyan mutatkozik meg hatása az életünkben? Úgy, hogy teremjük a lélek gyümölcsét: szeretet, hűség, jóság, türelem, mértékletesség, öröm, szelídség, békesség, szelídség.
Ahogy az eső hull
"Mert amint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé teszi azt, és magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek. Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér vissza hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem." Ésaiás 55,6-11.
Kedves testvérem! Ésaiás könyve nagyon mély tanulságokat rejtő olvasmány, de most csak egy kis részt olvassunk el. Isten népe a babiloni fogságban van, a próféta pedig vigasztal és bátorít. A nép távol van a biztonságot jelentő hazától, az otthontól. Sokszor gúnyolódik az elnyomó nemzet a fogságba lévőkön. Az elnyomóknak látható, faragott istenei vannak, még a bibliai nép egy láthatatlan Istentől vár segítséget. Amíg gúnyolódnak, hogy a láthatatlan Isten nem segít, addig megszólal a próféta, és azt mondja, hogy gúnyolódás helyett inkább térjenek át Istenhez, mert még nyitva a kapu, még megtehetik. Isten újjáépíti az országot és a népet megerősíti. Bőség lesz, áldás lesz és ehhez a gúnyolódók is csatlakozhatnak. Még.
Ez a felhívás a mai világnak is szól: a felekezeten kívüliek, az Istentől elszakadtak ma még jöhetnek az Úrhoz. "Keressétek az Urat, míg megtalálható, hívjátok segítségül, amíg közel van." Isten Igéje eléri célját. Szól mindenkinek mindenkor. Régen a próféta hirdette, ma akár az interneten is olvashatod. De mit jelent neked Isten szava? Mit jelent a Biblia neked? Gúnyolódás tárgya, vagy isteni üzenet? Irodalmi alkotás, vagy élő könyv?
Mikor olvastad utoljára? Eszünkbe jut az egykori öregek arca, akik olvasták a régi Bibliát. Tudták alkalmazni is. Ma már nincs rá idő, mert rohanunk. Pedig az erre fordított idő mindig megtérül. A bibliát olvasva nyugalmat találsz, válaszokat kapsz. Sok mindent nem értünk a világban, sok problémánkra várunk megoldást. A bibliát olvasva tudd meg, Isten gondolatai fenn készülnek az égben. Most még nem érted, de a segítség, az eredmény lefelé jön, mint az eső. Termékennyé teszi a földet. így van az Igével is. Láthatatlan erő, fenn készül, de lennt termékenyít, változtat. Áldást ad, jószerencséssé tesz.:
"Mert amint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé teszi azt, és magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek. Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér vissza hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem." /2010.05.20./