ÜDVÖZÖLÜNK DOBRÁN,

ÁLDÁS BÉKESSÉG!

Dobra, a falu leírása

Dobra, /románul: Dobra/ a mai Románia területén fekszik, a történelmi Partium észak-nyugati

részén, Szatmár megyében. A Kraszna folyó mellett, a Szatmár-Zilah főút felénél található, és a faluból jó időben látni az ákosi református műemléktemplomot.

Dobra falu a szatmári Bükk hegységet szegélyező szelíd lejtésű dombvidék nyugati lábánál helyezkedik el. Bükk nevű erdejében hatalmas tölgyfák és ezüstkérgű bükkfák díszlenek. Előtte, szőlővel és jó borok ígéretével kecsegtető domboldalakat látunk, mely híressé tette a falut. A domb tövében, határának nyugati részét a meglehetősen keskenymedrű, fűzfabokrokkal tarkított, kanyargó vizű Kraszna szegélyezi. A falu határában számos szilágysági futópatak vize ömlik a folyóba: Korond, Rákospatak, stb. Száraz időjárás esetén holtpatakok ezek, de nagyobb esőzések és záporok alkalmával rövid idő alatt felduzzasztják az anélkül is szeszélyes Kraszna vizét. A faluból gyönyörű kilátás nyílik a nagy magyar Alföld felé, amely itt ér véget. A dombok között pedig évszádok óta termesztik a szőlőt, amely sok ember megélhetést és a falunak jó hírnevet hozott.

Története:

 

Sipos Jenő szerint a nép ajkán fennmaradt szájhagyományok, a falu határában előforduló helynevek és más településtörténeti adatok azt bizonyítják, hogy a falu a 17. század előtt nem a mai helyén, hanem közvetlenül a Kraszna jobb partján Papháza és Faluhely nevű dűlők, határrészek mentén feküdt. Hasonló megnevezések még: Kendereskert, Malomút, Érmező.  Ezt azonban semmi nem bizonyítja, csak szóbeszéd.

Az áttelepülésben nagy szerepe volt a Kraszna pusztító áradásainak. 1958.-1959.-ben a falu lakosai önkéntes munka révén több mint 8 km hosszúságú védtöltést készítettek a folyó jobb partján. Szorgalmas munkájuk által többezer hasznavehetetlen hold vált termékeny szántófölddé és hárította el az árvizek állandó fenyegetését. Azelőtt, az idősebbek elmondása szerint nem volt ritka az évi 18-19 Kraszna-kiöntés sem. E szorgalmas munka után gyakorlatilag az árvízfenyegetettség megszűnt. Ugyancsak önkéntes munkával készült el abban az időben a bekötőút is.

 

 

A falu múltjával kapcsolatosan az egyházi levéltárban találunk néhány adatot.  Szatmár vármegye monográfiájában annyi van megemlítve, hogy Gyuna nevű lakosa már a XIII. században itt élt. A falut abban az időben is Dobrának nevezték. Az ezernyolcszázas évekig a falu lakóinak nagy többsége zsellérsorsban élt, mert a 15. századtól különböző uradalmakhoz volt csatolva a helység.  A falu lakói számára szerencsés helyzet volt az, hogy földesurai és grófjai nem tartózkodtak a helységben s így a jószágigazgatók és vincellérek irányítása alatt dolgozó dobraiak viszonylag nagyobb önkormányzati  joggal rendelkeztek, mint a szamosháti és a külső szilágysági falvak szegénysorsú lakosai. A dobraiak még az 1950-es években is rendelkeztek az egész falu által használt községi réttel, legelővel és erdővel. A lazább társadalmi béklyók és a kedvezőbb megélhetési viszonyok adnak magyarázatot arra, hogy a 19. században több szamosháti és szilágysági család telepedett meg a faluban. E század második felétől kezdve a lakosság száma jelentősen megnövekedett. A falu lakosainak száma az 1960-as években meghaladja a 2000-t. Lakói 99% ban magyarok és 90 %-ban reformátusok. Ez az arány ma is megvan, csak a lakosság fogyatkozott meg, hiszen sokan elvándoroltak másfelé a megélhetés miatt. Ma a lakosok száma kb. 1000, és ebből 96% magyar, 850 személy pedig református. A lakosság többi része Jehova tanúja, vagy az ebből kivált szabad csoportokhoz tartozik.

 

 

 

Oldal: Dobráról
A Dobrai Református Egyház honlapja - © 2008 - 2024 - dobra.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat